A szerencsejáték-függőség egy progresszív betegség, amit nem lehet meggyógyítani, de fel lehet tartóztatni. Mielőtt a szerencsejátékosok eljönnek az Anonim Szerencsejátékosok közé, azt hiszik magukról, hogy laza erkölcsűek vagy egyszerűen csak „nem jók”. Az Anonim Szerencsejátékosok közösségének álláspontja az, hogy a játékfüggők valójában nagyon beteg emberek, akik felépülhetnek, ha a legjobb tudásuk szerint követnek egy egyszerű programot, amely már több ezer férfinak és nőnek segített felépülni kényszeres játékbetegségükből.

Hajlandónak kell lennie elfogadni azt a tényt, hogy egy progresszív betegség szorításában él, és vágynia kell arra, hogy felépüljön. A tapasztalataink azt mutatták, hogy az Anonim Szerencsejátékosok programja mindig működik, bárkinél, akiben megvan a vágy a szerencsejáték abbahagyására, viszont soha sem működik azoknál, akik nem szembesülnek teljesen a betegségük természetével.

Csak Te hozhatod meg ezt a döntést. A legtöbb ember akkor fordul az Anonim Szerencsejátékosokhoz, amikor hajlandó belátni, hogy a függőség legyőzte őt. Az Anonim Szerencsejátékosok közösségében kényszeres szenvedélyes szerencsejátékosnak az tekinthető, akinek a szenvedélye egyre intenzívebben és folyamatosan problémát okoz az élete bármely területén. Sok Anonim Szerencsejátékos félelmetes tapasztalatokon ment át, mielőtt készen állt volna arra, hogy elfogadja a segítséget. Mások lassú, kevésbé drámai hanyatláson mentek keresztül, amely végül eljuttatta őket arra a pontra, ahol beismerték a vereséget.

Nem. Az első tét ugyanolyan probléma a kényszeres szerencsejátékosnak, mint az első pohár ital az alkoholistának. Előbb vagy utóbb vissza fog esni ugyanabba az önpusztító mintájú életvitelbe.

Ha az ember már egyszer átlépte azt a láthatatlan határvonalat, amely a felelőtlen és kontroll nélküli játéktól elválasztja, akkor soha nem nyeri vissza az irányítást. Pár hónap kihagyás után, néhány tagunk kísérletképpen elkezdett újra játszani kis tétekkel és mindig katasztrofális volt az eredmény. A régi megszállottság elkerülhetetlenül visszatért. A GA-ban szerzett tapasztalatunk azt mutatja, hogy választhatunk: lehet játszani és fokozatosan leépülni, vagy lehet nem játszani és egy jobb életet kialakítani.

Úgy gondoljuk, hogy a legtöbb ember felismeri – ha őszintén magába néz –, hogy néhány probléma megoldásához kevés az akaratereje. Ami a szerencsejátékot illeti, sok olyan kényszeres szerencsejátékost ismertünk, akik képesek voltak hosszabb ideig tartózkodni a szerencsejátéktól, de bizonyos körülmények között visszatértek a játékhoz anélkül, hogy a következményekre gondoltak volna. A védelem, amiben bíztak – az akaraterő – eltűnt, mielőtt valami jelentéktelen okból kifolyólag elkezdtek játszani. Arra jöttünk rá, hogy az akaraterő és az önismeret nem segít az ilyen mentális „snitteknél”, de a spirituális értékekhez való ragaszkodás megoldhatja problémáinkat. A legtöbbünk úgy érzi, a hit egy nálunk hatalmasabb Erőben szükséges ahhoz, hogy fenntartsuk a szerencsejátéktól való tartózkodás vágyát.

Nem. Az ilyen játékosok családjai és barátai több alkalommal is kérték közbenjárásunkat, azonban az derült ki, hogy az ilyen beavatkozásunk nem jelent valódi segítséget. Igazság szerint előfordult, hogy azt éreztük, hátráltattuk valamely tagunk későbbi felépülését kéretlen jelenlétünkkel. Itt arról az alapelvről van szó, amely szerint a játékfüggőnek kell akarnia a segítséget, mielőtt azt mi ajánlanánk fel a számára.

Igen. Azok a kényszeres szerencsejátékosok, akik csatlakoztak az Anonim Szerencsejátékosok közösségéhez, azt mondták, habár csak időnként szippantotta be őket a szerencsejáték, a játékok közötti időszakok nem az építő gondolkodásról voltak híresek. Ezen időszakoknak jellemzője volt: az idegesség, az irritáltság, a frusztráció, a döntésképtelenség és a személyes kapcsolatok leépülése. Ezek az emberek gyakran találnak megoldást az Anonim Szerencsejátékosok programjában, személyiséghibáik megszüntetésére és útmutatást jellemük építéséhez.

A SZERENCSEJÁTÉKOT a következőképpen definiáljuk egy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékosnak: Szerencsejátéknak számít akármilyen fogadás vagy játék, magunknak vagy másoknak, pénzért vagy anélkül, akármilyen jelentéktelen összeggel, akkor, ha a végeredmény nem biztos, vagy valamilyen esélytől vagy „képességtől” függ.

A legtöbb tagunk már azt megelőzően komoly „játékos hírnevet” szerzett magának, hogy az Anonim Szerencsejátékosokhoz fordult volna segítségért. Játékszenvedélyük az esetek többségében nem volt féltve őrzött titok. Épp ezért szokatlan volna, ha ezek után az a jó hír, hogy tartózkodnak a szerencsejátékoktól, nem váltana ki reakciókat. Mindazonáltal, az Anonim Szerencsejátékosokhoz való tartozásról kizárólag a tagok maguk beszélhetnek, azonban ők is csak olyan formában, hogy az az Anonim Szerencsejátékosok közössége számára ne jelentsen terhet.

Mi úgy gondoljuk, hogy nem. A világon elvégzett értelmes munka  jó része nem jár felelőtlen pénzügyi jellegű kockázatvállalással. Az üzleti élet, az ipar és egyáltalán a szakmai élet vezetői jelentős sikereket értek el anélkül, hogy meg tudtak volna különböztetni két kártyalapot, illetve tudták volna, hogy a lóversenypályán melyik irányba futnak a lovak. A társadalmi  kapcsolatok körében az újonnan érkező hamarosan értékelni kezdi mindazon számos kellemes és inspiráló tevékenységet, amelynek semmi köze a szerencsejátékokhoz.

A személyiségének pozitív irányba való gyökeres megváltoztatásával. Ez elérhető mindenki számára, aki hisz az Anonim Szerencsejátékosok Felépülési és Egység Programjának alapelveiben és hajlandó azok követésére.

Nincsen lerövidíthető út, hogy megszerezzük ezt a hitet és felismerést. A felépülés ebből az egyik legérthetetlenebb és legalattomosabb szenvedélybetegségből kitartó erőfeszítést kíván. ŐSZINTESÉG, NYITOTT Gondolkodás és hajlandóság, ezek a felépülés kulcsszavai.

Néha előfordul, de nem ez a jellemző. Az Anonim Szerencsejátékosok Programja akkor működik a legjobban az egyén számára, ha az egyén felismeri és elfogadja, hogy a program úgy íródott, hogy más emberekkel együtt veszünk részt rajta. Az Anonim Szerencsejátékosok valamely csoportjában más szenvedélyes szerencsejátékosokkal elvégzett közös munkában találhatja meg az egyén a szükséges megértést és támogatást. Egy komfortot biztosító és elfogadó környezetben tudnak beszélni múltbéli tapasztalataikról és a jelenben felmerülő problémákról. Ahelyett, hogy egyedül és félreértve éreznék magukat, azt tapasztalják, hogy elfogadják őket és szükség van rájuk.

Nem.

Talán, de sok tagunk abbahagyta a szerencsejátékot anélkül, hogy megtudta volna, hogy miért is játszott.

• A VALÓSÁG ELFOGADÁSÁNAK KÉPTELENSÉGE ÉS A HAJLANDÓSÁG HIÁNYA. Innen ered a szerencsejáték álomvilágába menekülés.
• ÉRZELMI BIZONYTALANSÁG. A szenvedélyes szerencsejátékosok úgy találják, hogy csak akkor érzik jól magukat, amikor játszanak. Nem ritka, hogy egy Anonim Szerencsejátékos ezt mondja: „Az egyedüli helyzet, amikor úgy éreztem, hogy tartozom valahova, az játék közben volt. Akkor kellemesen és biztonságban éreztem magam. Nem voltak velem szemben nagy elvárások. Tudtam, hogy pusztítom önmagam, mégis volt egyfajta biztonságérzetem.”
• ÉRETLENSÉG. Gyakori jellemzője a kényszeres szenvedélyes szerencsejátékosoknak, hogy elvárják az élettől a jó dolgokat, anélkül, hogy bármilyen komolyabb erőfeszítést tennének értük. Az Anonim Szerencsejátékosok közül sokan elfogadják azt a tényt, hogy nem akartak felnőni. Tudat alatt úgy érezték, hogy elkerülhetik a felnőttséggel járó felelősségvállalást azzal, ha bámulják a rulett kerék forgását vagy a lapok leosztását. A felelősség előli menekülés így tudatalatti függőség lett. A szenvedélyes szerencsejátékosok gyakran belső késztetést éreznek, hogy ők legyenek a „nagymenők”, és mindenkinél erősebbnek akarják érezni magukat. A szenvedélyes szerencsejátékos bármit megtesz (gyakran antiszociális dolgokat is), hogy fenntartsa azt a képet, amit másoknak akar mutatni. Van még egy olyan elmélet is, hogy a szenvedélyes szerencsejátékos tudat alatt veszíteni akar, hogy megbüntesse magát. Sok bizonyíték szól e teória mellett.

Ez is gyakori közös jellemzője a szenvedélyes szerencsejátékosoknak. Nagyon sok időt töltenek azzal, hogy arról ábrándoznak mit fognak csinálni, ha megnyerik a „NAGY NYEREMÉNYT”. Gyakran látják önmagukat emberbarátnak és vonzó egyéniségnek. Álmodozhatnak arról, hogy majd vesznek a családtagoknak, barátoknak különböző kocsikat, ruhákat és luxuscikkeket. A kényszeres szerencsejátékosok gyakran látják magukat, amint kellemes életet élnek abból a sok pénzből, amit nyernek, ha bejön a „szisztémájuk”. Szolgák, luxuslakások, drága ruhák, elragadó barátok, jachtok és világ körüli utak; csak néhány csodás dolog, ami karnyújtásnyira van, miután végre megnyerték azt a bizonyos „nagy nyereményt”.

Sajnos úgy tűnik, soha sincs akkora nyeremény, hogy az álmok közül akár a legkisebb is teljesülhessen. Ha nyernek, akkor egyre nagyobb álmokat dédelgetnek, és azért játszanak, ha vesztenek, akkor teljesen összetörnek, mert szétfoszlik álomképük, és még elkeseredettebben játszanak, még nagyobb álmokat álmodnak és természetesen még jobban szenvednek. Senki sem képes meggyőzni őket, hogy nyerési szisztémáik sohasem fognak működni. Hisznek abban, hogy igenis működni fognak a szisztémáik, mert ezen álomvilág nélkül nem tudnák elviselni az életet.

Nem, a kényszeres szerencsejáték eredeti érzelmi jellegű. A betegség szorításában vergődő ember hegyeket épít nyilvánvalóan megoldhatatlan problémákból. Természetesen anyagi nehézségek is keletkeznek, de emellett szembe kell nézniük párkapcsolaton belüli, munkahelyi és a jogi problémákkal is. A kényszeres szerencsejátékos arra eszmél, hogy eltűnnek a barátai és a rokonai elutasítják őt. A sok probléma közül, melyet felhalmozott, talán az anyagi tűnik a legkönnyebben megoldhatónak. Amikor egy kényszeres szerencsejátékos belép az Anonim Szerencsejátékosok közé, és felhagy a játékkal, nincs meg többé az a pénzkiesés, amelyet a játékszenvedély okozott és rövid időn belül enyhül a pénzügyi nyomás. Az Anonim Szerencsejátékosok azt vallják, hogy a legjobb út az anyagi biztonság felé a kemény munka és a tartozások kifizetése. A magáncsőd intézménye, pénz kölcsönkérése vagy kölcsönadása (bármilyen pénzügyi segítségnyújtás) árt a felépülésnek, ezért nem ajánlott.

Az egyik legnehezebb és legtöbb időt igénylő feladat, amivel szembe kell néznünk, az saját személyiségünk megváltoztatása. Az Anonim Szerencsejátékosok legtöbb tagja ezt a legnagyobb kihívásnak tekinti, amelyen azonnal el kell kezdeni dolgozni és az egész életén keresztül folytatnia kell.

Bárki, aki abba akarja hagyni a játékot. Az Anonim Szerencsejátékok közösségéhez való tartozásnak nincsenek további szabályai vagy feltételei.

Az Anonim Szerencsejátékosok közösségéhez való tartozásnak nincsenek anyagi vonzatai. Az újonnan érkezőnek nem kell aláírnia semmit, és nem kell semmilyen kötelezettséget vállalnia. Mindazonáltal, a gyűléseink és a GA szolgálat kapcsán ténylegesen merülnek fel költségeink. Tekintettel arra, hogy az Anonim Szerencsejátékosok közössége hagyományai szerint önfenntartó és elutasítja a külső hozzájárulásokat, ezen kiadásokat a tagok önkéntes felajánlásából fedezzük. A tapasztalatunk azt mutatja, hogy e pénzügyi jellegű felelősség elfogadása fontos eleme egyéni felépülésünknek és a csoportok növekedésének fenntartásának.

Az anonimitás a közösségünkön belüli egység fenntartásának legfőbb gyakorlati letéteményese. Ennek a sajtó, a rádió, a film és a televízió szférájában történő gyakorlati alkalmazásával kiküszöböltük annak lehetőségét, hogy az egyén kerüljön reflektorfénybe; ennek megfelelően, nem kellett szembesülnünk belső hatalmi és presztízs harcokkal, amelyek minden bizonnyal rendkívül károsnak bizonyulnának az alapvető fontosságú egységünkre nézve.

Az anonimitás nagy értéknek bizonyul az új tagok esetében is, akik kezdetben úgy érezhetik, hogy a probléma megbélyegzettséggel jár együtt. Ennélfogva az újonnan érkező számára olyan fokú anonimitás biztosított, amilyet akar.

És – ami még ennél is fontosabb – arra kezdünk rájönni, hogy az anonimitásnak hatalmas spirituális jelentősége is van. Folytonosan arra emlékeztet bennünket, hogy az elvek előbbre valók, mint az egyes személyek.

Egyéni felépülésünk megköveteli, hogy lemondjunk a személyes érdemekről… így, az Anonim Szerencsejátékosok mozgalma nemcsak pártolja, de megpróbálja gyakorolni is a tiszta alázatot, és hiszünk abban, hogy a még nagyobb fokú alázat vezethet arra, hogy békében és biztonságban élhessünk az elkövetkező éveink során.

Nem. Az Anonim Szerencsejátékosok közössége számos különböző vallási meggyőződésű tagból, agnosztikusokból és ateistákból tevődik össze. Tekintettel arra, hogy a GA tagsághoz nem szükséges semmilyen adott vallási meggyőződés, a GA nem definiálható vallási közösségként. Az Anonim Szerencsejátékosok felépülési programja bizonyos spirituális értékek elfogadásán alapul, azonban a tagok szabadon értelmezhetik ezen alapelveket.