Az első 90 nap

ELŐSZÓ

Valószínűleg akkor tetted meg életed legfontosabb lépését, amikor a GA-ba jöttél, és őszintén segítséget kértél.

Ez a könyvecske a közösségben eltöltött kezdeti időszakodban kíván a segítségedre lenni. A következő oldalakon olyan gyakorlati tanácsokat találsz, melyeket sok szenvedélyes szerencsejátékos kipróbált és megvizsgált az évek során.

Csupán annyit kérünk tőled, hogy légy nyitott, amikor e könyvecske sorait olvasod. Egészen idáig (ha olyan vagy, mint mi) az életed irányíthatatlan volt, a játék utáni féktelen vágyad vezérelt. Az eddigi életformád kizárólag a következő módon végződhet: a te és a hozzád legközelebb állók boldogtalanságával, szívfájdalmával és anyagi veszteségével.

A Névtelen Szerencsejátékosok életmódja nyilvánvalóan egészen más lesz számodra. Még az is lehet, hogy megijeszt. Azonban biztosíthatunk arról, hogy a GA-út a boldogsághoz, lelki nyugalomhoz és önbecsüléshez vezet.

Mindössze annyi szükséges hozzá, hogy nyitott légy, és őszinte vágyat érezz arra, hogy távol tartsd magad a következő fogadástól; mindig csak egy napra.

Üdvözlünk a GA-ban, és arra bátorítunk, hogy ha valamit nem értesz, kérj meg valakit, és ő elmagyarázza.

Többé már nem vagy egyedül.

Fogadd el a baráti kezet!

MEGTANULTUNK MÁSOKRA FIGYELNI

Amikor először jöttünk a GA-ba, azt hittük, hogy a legfőbb gondunk az akkori anyagi problémánk volt. Tudtuk, hogy a játék miatt van, és azt is, hogy a pénz vagy annak hiánya problémát okozott az életünk más területein is.

Mivel így gondolkodtunk, arról is meg voltunk győződve, hogy ha rendezzük az anyagi problémánkat, akkor minden újra rendben lesz. Sajnos, nem ez volt a helyzet.

Bár többnyire sikerült rendbetenni a pénzügyeinket, sokszor a legkönnyebben megoldható problémának bizonyult. Feltéve, ha őszinték voltunk önmagunkhoz és a hitelezőinkhez.

Tapasztalatunk azt mutatja, hogy mire eljutunk a GA-ba, jellemhibáink csak gyarapodtak.

Gyakorlatilag lehetetlen volt szenvedélyesen játszani anélkül, hogy ne „hazudtunk, loptunk volna, vagy ne tartottuk volna távol magunkat a valóságtól úgy, hogy egy álomvilágba menekültünk – vagy olykor mind a háromban el ne merültünk volna”.

Azt tapasztaltuk, hogy a játék abbahagyása nem szabadított meg automatikusan ezektől a hibáktól.

Ezután meghallgattunk másokat, hogy megtudjuk, hogyan vetkőzhetjük le ezeket a hibákat.

Előszöris fel kell ismernünk, és be kell vallanunk őket. Ami ehhez szükséges, az az őszinteség önmagunkhoz és a gyűléseken, melyekre eljárunk. Ez nem könnyű feladat, és fájdalmas lehet, de a gyűléseink és a szponzorunk segítségével, idővel megvalósítható.

Nyitottnak kell lennünk, amikor tanácsot hallunk, még akkor is, ha az egy másik taghoz szól.

Végül pedig hajlandónak kell lennünk arra, hogy megfogadjuk a tanácsot, és aszerint cselekedjünk, és készek legyünk azokra a változtatásokra, melyeket javasolnak.

Mivel megtanultunk másokat meghallgatni, megtudtuk azt, hogy más szenvedélyes szerencsejátékosok milyen problémákat oldottak meg a felépülésük útján. Ezáltal mi is megtanuljuk kezelni azokat a nehézségeket, melyekkel a felépülésünk során kétségkívül szembe kell majd néznünk.

ÉRTSD MEG ÉS ALKALMAZD A FELÉPÜLÉSI PROGRAM 12 LÉPÉSÉT!

Amikor a szenvedélyes szerencsejátékosok először olvassák a felépülés 12 lépését, a reakciójuk sokféle lehet: (a) „Ez egy lehetetlen feladat”; (b) „Nekem nem kell megtennem ezeket a dolgokat”; (c) a leggyakoribb eset az, hogy néhányan egyszerűen annyira betegek, hogy nem értik, mit kérnek tőlük és félreteszik az egészet.

Akármi is legyen a reakciód, ne ess pánikba! Amikor a felsőbb erő nekünk adta a 12 lépést, sok időt is adott hozzá, és ami még ennél is jobb, mindannyiunknak ugyanannyi időt: az egész hátralévő életünket.

Úgy gondoljuk, hogy az Első Lépés – „Beismertük, hogy tehetetlenek voltunk a játékkal szemben és életünk irányíthatatlanná vált” – gyakorlatilag az összes többi előfeltétele. Ha nem ismerjük be és fogadjuk el azt, hogy a játék legyőzött minket, és azt, hogy semmilyen módon sem nyerhetünk, szenvedni fogunk.

Az Első Lépés elfogadása önmagában távol tudja tartani az embereket a játéktól, de ahogyan azt gyakran mondjuk is: a játék abbahagyása nem elég. Ezért is fektették le elődeink oly bölcsen a felépülés másik 11 lépését. Ezek teszik lehetővé azt, hogy normális, tisztességes életet élhessünk, és beletartozzunk abba a társadalomba, amelyben élünk.

A legtöbb gyűlésen – amilyen gyakran csak lehetséges – a Névtelen Szerencsejátékosok Kézikönyvének különböző részeit vitatjuk meg. A beszélgetések mindegyike egy bizonyos lépésre vagy adott lépésekre utal.

Próbálj meg nyitott lenni a beszélgetések során. Félelmetesen nagy tudás és bölcsesség rejlik a GA-termekben. Mindez nem csupán mindannyiunk számára elérhető, hanem ingyen is adják, feltétel nélkül.

Ha van valami, amit nem értesz, vagy nem tudod, hogy hogyan alkalmazz egy adott lépést az életedben, kérdezz meg egy olyan társat, aki köztünk van már egy ideje. Örömmel fog segíteni.

Nagyszerű érzés az, amikor a felépülés 12 lépését megpróbáljuk alkalmazni az életünkben. Számos áldással jár.

Általa jobban megismerheted önmagad. Békében élhetsz önmagaddal és embertársaiddal. Lelki békét hoz, és lehetővé teszi azt, hogy méltósággal, önbecsüléssel és az embertársaid szeretetében élhesd az életed.

TARTSD MAGAD TÁVOL A KÖVETKEZŐ FOGADÁSTÓL – EGYSZERRE MINDIG 
CSAK EGY NAPRA

A játékot abbahagyni elég egyszerű dolog: ne fogadj semmire.

Igen, egyszerű, de nem egy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékos számára.

Amikor a még szenvedő szerencsejátékosok megérkeznek a GA-ba, az a gondolat, hogy soha többé nem fogadnak semmire elképzelhetetlen számukra.

Egészen mostanáig a reményeik és az álmaik a „nagy nyereményre” épültek.

Most meg akarják fosztani őket ezektől a reményektől és álmoktól.

A GA arra tanít minket, hogy próbáljuk meg életünket az „egyszerre mindig csak egy nap” elve alapján élni. Tehát csupán annyit kell tennünk, hogy „egyszerre mindig csak egy napra” tartjuk magunkat távol Az első fogadástól.

Kár ok nélkül aggódnunk azon, hogy mi lesz holnap, a jövő héten, vagy jövőre. Csak a jelenben tudunk élni. Csak a mai nap a miénk.

Be kell látnunk, hogy semmit sem tehetünk a tegnappal vagy a holnappal kapcsolatban. Viszont ha van egy jó mai napunk, akkor egy kicsit erősebbek leszünk holnap.

A játék nélkül eltelt napok összeadódnak, és a felépülés 12 lépését megpróbáljuk alkalmazni az életünkben. Eközben a játék kényszere enyhül. Mindemellett mindig résen kell lennünk, és tudatosítanunk kell, hogy régi szokásaink visszatérhetnek, az önelégültség jeleit, és azokat a gondolatokat, melyek felmerülhetnek bennünk: „játszani nem is volt olyan rossz”; „lehet, hogy meggyógyultunk”; vagy „lehet, hogy egyáltalán nem is voltunk szenvedélyesek, csupán szerencsétlenek”.

Ezek a gondolatok mind a betegségünk tünetei, és visszavezethetnek abba a boldogtalanságba, melyet oly nehéz volt magunk mögött hagyni.

Ezek a gondolatok nem csak az új tagok számára veszélyesek. Halálosak minden tag számára függetlenül attól, hogy mióta nem játszanak.

Ne felejtsd el azt, hogy míg az utolsó játék óta eltelt idő lehet egyre több és több, a következő fogadás mindig ugyanannyira marad tőlünk: egyetlen fogadás választ el minket a katasztrófától.

Ha nem tesszük meg az első fogadást, akkor nincs második sem.

Így ha reggel azt mondjuk: „Ma nem fogadok semmire.”, és jó napot élünk meg, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy holnap ugyanezt mondhassuk.

NE A MÚLTBAN ÉLJ!

Sok szenvedélyes szerencsejátékosnak okoz szenvedést a felépülése kezdetén az, hogy a múltbéli életére tekint vissza. Megterheli magát a bűntudat és lelkiismeret-furdalás érzésével, azzal, hogy mennyi pénzt vesztett, milyen lehetőségeket hagyott ki, vagy azzal, hogy nem tett előrelépést a munkájában.

Tapasztalatunk azt mutatja, hogy ha fel akarunk épülni, akkor ezeket a dolgokat a múltban kell hagynunk, és tovább kell lépnünk.

A bűntudat és a lelkiismeret furdalás tönkretesz bennünket.

Nagyon közel állnak az önsajnálathoz. Törekednünk kell arra, hogy a felelősség elfogadása váltsa fel ezeket, és jóvátételeket kell tennünk, ahol csak tudunk.

Elvesztett pénz: el kell fogadnunk azt, hogy ez a pénz már nincsen. Már eddig is épp elég időnk és pénzünk ment el arra, hogy megpróbáljuk visszaszerezni. Sikertelenül. Csupán annyit értünk el, hogy még nagyobb lett a boldogtalanságunk és a fájdalmunk.

Kihagyott lehetőségek: ha el tudunk fogadni egy biztonságos és sokkal átgondoltabb életformát, akkor több esélyünk lesz. Ha pedig nem játszunk, és hasznos életet élünk, képesek leszünk arra, hogy éljünk velük, amikor adódnak.

A régiek már nincsenek. Az újak felé tekints!

A munkában való előrelépés hiánya: az, hogy mit tehetünk ezen a területen, leginkább életkoron és a képességeken múlik.

Mégis – függetlenül a kortól és a képességektől – bármelyikünk lehet jobb dolgozó. Az elmúlt évekhez képest talán először tudunk odafigyelni arra, hogy a munkánk mit kíván meg tőlünk.

A játékra pazarolt energiánkat a napi feladatainkra fordíthatjuk. A többit hagyjuk a felsőbb erőnkre.

Tehát tapasztalatunk azt mutatja, hogy ha új életet akarunk kezdeni játék és az általa okozott problémák és

boldogtalanság nélkül, akkor le kell zárnunk azt az életünket, amit magunk mögött hagyunk.

TÖLTSD KI AZ ŰRT!

Pár napja vagy hete már nem játszunk. Az élet már nem fordul rosszabbra. Tele vagyunk reménnyel és hálával.

Hirtelen egy hatalmas űrt találunk az életünkben: mit csináljunk azzal az idővel, amit korábban a játékszenvedélyünk töltött ki?

Ez nem könnyű feladat, azonban szembe kell néznünk vele.

Az első napokban kevés szenvedélyes szerencsejátékosnak van letisztult képe arról, hogy mennyi ideje ment el a játékra. Legtöbben főként a kaszinókban, kártyaszobákban, lóversenypályán vagy a félkarú rabló előtt eltöltött időre gondolnak. Igazság szerint ez általában a játékos életüknek csupán egy részét teszi ki.

Ott van még a játék folytatásához szükséges pénz megszerzésével töltött idő és az álmatlan éjszakák, miközben hazugságokat próbáltunk kitalálni vagy arra, hogy hogyan szerezzünk pénzt, vagy arra, hogy hogyan magyarázzuk meg a már eljátszott pénz hollétét.

Hazugságokat a munkáltatónknak arról, hogy miért nem voltunk bent, vagy miért nem végeztünk el egy munkát. Hazugságokat a partnerünknek arról, hogy hol voltunk.

Valójában a játék uralta majdnem az egész ébren töltött időnket.

Most ki kell töltenünk ezt az űrt. Mindenkinek meg kell találnia a hozzá legközelebb álló dolgot. Az, hogy találjunk egyet, az elengedhetetlen.

Néhányan felelevenítenek rég elfelejtett hobbikat. Néhányan visszatérnek ahhoz a sporthoz, amit űztek. Néhányan újrakezdik a tanulást (amit kortól függetlenül bárki megtehet).

Javasoljuk azt is, hogy jusson idő a családi életünk vagy a barátokkal, rokonokkal való kapcsolatunk újjáépítésére, akik szintén szenvedtek amiatt, hogy játszottunk. Ez csupán néhány javaslat.

Reméljük, hogy mindenki megtesz majd mindent annak érdekében, hogy kitöltse az űrt, és ezzel fenntartsa és erősítse a felépülését.

ÉLVEZD

A szenvedélyes szerencsejátékból való felépülés egy bámulatos csoda. Bárkinek a felépülése egyedülálló és személyes tapasztalat. A jó és hosszan tartó felépülés legbiztosabban úgy valósítható meg, ha megtanuljuk élvezni azt.

Lehet, hogy mindez nyilvánvalónak tűnik. Azonban vannak akadályok, melyeknek tudatában kell lennünk. Másképpen megakadályozhatják azt, hogy élvezzük a csodánkat.

Az egyik a bűntudat.

Amikor az életünk jóra fordul, olykor hagyjuk, hogy a gondolataink a múltban elkövetett bűneinkre terelődjenek. De ha túl sokáig firtatjuk ezeket, végül azt gondoljuk, hogy nem érdemeljük meg azt, hogy felépüljünk. Ha nem beszélünk ezekről a gondolatokról, tragikus lehet a végeredmény.

A másik a neheztelés.

Amikor először jövünk a GA-ba, azt javasolják, hogy radikálisan változtassunk a viselkedésünkön. Néha azt gondoljuk, hogy ez lehetetlen vagy szükségtelen, vagy egyszerűen csak nem akarjuk megtenni.

Mégis, az első napokban megpróbáljuk, és működik (tudjuk, hogy így lesz). Egy ideig nem játszunk.

Ezután a játék nélküli élet eufóriája elhalványul. Ha nem tanultuk meg élvezni a felépülésünket, kérdések merülnek fel bennünk. Pl.: „Miért ne tarthatnék magamnál pénzt, ha akarok?”, „Miért ne vehetnék sorsjegyet?”, „Miért ne nézhetnék meg egy nagy futamot a TV-ben?”.

Arra jutunk, hogy a felépülésnek túl nagy ára van. Ez a gondolkodásmód újra tragédiához vezethet.

Ha fel akarunk épülni, akkor ne tekintsünk elutasítóan azokra a módszerekre, melyeket alkalmaznunk kell. Ehelyett örüljünk a sok áldásnak, melyben részesülünk: az önbecsülésnek, a lelki nyugalomnak, a boldog családi életünknek stb.

Tehát élvezd a felépülésed! Ha bűntudatot érzel, ne adj neki teret! Váltsa fel a felelősség!

Ha neheztelsz, gondolj azokra az emberekre, akik mind megbocsátottak neked, és légy hálás azért, hogy része lehetsz annak a csodának, amely a GA felépülési programja. Rajta, élvezd!

FOGADD EL A BETEGSÉGET ÚGY, AHOGY VAN!

A szenvedélyes szerencsejáték egy olyan érzelmi betegség, ami nem gyógyítható. Ugyanakkor fel lehet tartóztatni „egyszerre mindig csak egy napra”.

A szenvedélyes szerencsejátékos olyan ember, akin a játék utáni ellenállhatatlan vágya uralkodik. Ezzel párosul az a megszállottság, hogy módot talál nemcsak arra, hogy irányítsa a játékot, hanem arra is, hogy nyerjen, és élvezze azt, hogy játszik.

Mi, szenvedélyes szerencsejátékosok gyakran vágyunk arra, hogy örökre megálljunk. Azonban elkerülhetetlenül mindig ugyanott találjuk magunkat. Legtöbbünknek vannak olyan napjai, hetei, sőt hónapjai, amikor biztosak vagyunk abban, hogy kezünkben az irányítás. Ezeket az időszakokat mindig olyan hosszú periódusok követik, amikor a játék teljesen irányíthatatlanná válik. Ekkor válik nyilvánvalóvá az, hogy az életünk majdnem minden területen fokozatosan megromlott. A feleségeinkkel, férjeinkkel, barátainkkal, rokonainkkal és a munkáltatónkkal való kapcsolatunk megromlása a legintenzívebb.

Emiatt nagyon fontos elfogadnunk azt, hogy a betegségünk természete progresszív. Ezáltal lehetővé válik felépülésünk, és az, hogy egy normális, tevékeny és örömteli élethez térjünk vissza.

JÁRJ EL ANNYI GYŰLÉSRE, AMENNYIRE CSAK TUDSZ

Van egy olyan mondás a GA-ban, hogy „a gyűlések teszik”. Felmerülhet benned a kérdés: mit tesznek? A felépülést. A gyűlések teszik könnyebbé, erősebbé és jobbá.

A közösség alapját a gyűlések képezik. Hisszük, hogy a tapasztalatunk, erőnk és reményünk megosztásával szert tehetünk arra a belső erőre, mely szükséges ahhoz, hogy napi szinten feltartóztassuk a játékszenvedélyünket.

Javasoljuk, hogy az első 90 napodban menj el annyi gyűlésre, amennyire csak tudsz. Nem azért, mert neked nagyobb szükséged van rájuk, mint nekünk. Azért, mert minél hamarabb megbékülsz ezzel a betegséggel, annál jobb.

Ha eljössz a GA-ba, bizonyítékát is látod majd az új életformának. Nyilvánvalóan teljesen más, mint az, amelyben éltél.

Minél többet látsz és értesz meg ebből az új életmódból, annál több hasznot hoz majd neked és családodnak.

Az első 90 nap után a tagokban általában kialakul bizonyos rutin. Ez a rutin minden tagnál más.

Néhányan számos gyűlésre eljárnak egy héten, míg mások csak egyre.

A választás a tiéd. Azonban elmondhatjuk, hogy a legtöbben inkább több gyűlésre járnak el.

Mindenki saját magának megfelelően. Találni fogsz te is egy számodra kényelmes gyakoriságot.

Azonban ne felejtsd el azt, hogy „a gyűlések teszik”.

CSAK ANNYI PÉNZT TARTS MAGADNÁL, AMENNYIRE TÉNYLEG SZÜKSÉGED VAN

Ezt a javaslatot lehet, hogy nehéz elfogadnod ebben a pillanatban, de nekünk elhiheted: jó oka van.

Az első 90 napodban még keresed az utad, még próbálsz kiegyezni ezzel a betegséggel, és fokozatosan rájössz arra, hogy a pénz nemcsak a játékra jó. Ebben az időszakban nagyon esendőek vagyunk.

Tudatosult bennünk az anyagi helyzetünk, illetve a családunké.

Ilyenkor oly könnyű beleesni abba a régi csapdába, hogy újra elhiggyük: a játék gyorsan megoldja majd az anyagi problémánkat.

Ezt az álmot sokkal könnyebb úgy elhinni, ha elérhető pénz van a zsebünkben. Képzeletünkben a 100Ft nagyon gyorsan 1000Ft lesz, az 1000Ft, pedig még gyorsabban 10.000Ft-tá változik. Még mielőtt tudnánk, hogy hol vagyunk, újra a régi mókuskerékben találjuk magunkat.

Tapasztalatból tudjuk, hogy nem eshetünk ebbe a kísértésbe. Elfogadjuk a GA alapvető javaslatát, és csupán annyi pénzt tartunk magunknál, amennyire tényleg szükségünk van arra a napra.

Ez a javaslat más célt is szolgál.

Sokan nagyon kemény helyzetbe hoztuk a családunkat. Ha látják azt, hogy tényleg erőfeszítést teszünk, és megfogadjuk az alapvető tanácsot, akkor megnyugszanak és javulnak a dolgok otthon. Azt is tapasztalatból mondhatjuk, hogy a családunk és a GA gyűlések támogatásával a felépülés kezdeti időszaka nagyon örömteli és gyümölcsöző lehet.

HA ANYAGI PROBLÉMÁD VAN, KÉRJ A GA-BAN EGY „NYOMÁST ENYHÍTŐ CSOPORTFÜZETET”-ET!

A legtöbb esetben az anyagi nehézség vezetett el bennünket végül ahhoz, hogy segítséget kérjünk a GA-ban. Látszólag leküzdhetetlen problémákat okoznak a bankoktól, pénzintézetektől, barátoktól, rokonoktól stb. évek során felvett kölcsönök.

Amikor a GA-ba érkezel, rögtön döntened kell egy számodra megfelelő anyagi költségvetésről. Ez lehetővé teszi azt, hogy visszafizesd az adósságaidat olyan tempóban, amilyet megengedhetsz magadnak.

A GA tagok segítsége felbecsülhetetlen a költségvetés kidolgozásában, hisz sokan ugyanezt a problémát élték át. Tanácsot tudnak adni arra vonatkozóan, hogy mekkora törlesztést engedhetsz meg magadnak. Az, hogy ha túl gyorsan próbáljuk meg rendezni az adósságainkat, és még nagyobb nyomásnak tesszük ki magunkat, visszavezethet a játékhoz.

Az anyagi problémák gyakran meglepően gyorsan rendeződnek. Így figyelmünket egy sokkal nehezebb feladatra összpontosíthatjuk: önmagunk megváltoztatására.

MONDJ EL MINDENT A PARTNEREDNEK

Egy másik tanács az, amit a GA-ban való életünk elején kapunk, hogy „kezdjünk tiszta lappal”, vagyis mondjunk el mindent a partnerünknek. Ez iszonyatos feladatnak tűnhet egy új tag számára. Ha fel akarunk épülni, meg kell fogadnunk ezt a tanácsot, és eszerint kell cselekednünk annak ellenére, hogy fájdalmas lehet.

Igazán elképesztő az, hogy ez a betegség mennyire irányít minket, és mennyire elferdíti az ítélőképességünket.

Sok tag mesélt nekünk arról, hogy hogyan és mikor pukkadt ki a játék alkotta szenvedélybuborék, és hogyan ömlött ki belőle az a sok szörnyűség, a tettek és adósságok, melyeket a játéknak köszönhetően felhalmoztak. Azt is elmondták, hogyan ragaszkodtak egy-egy adóssághoz.

Az ürügy lehet a pénzzavar, a szégyenérzet, a hanyagság vagy az, hogy „azt hittem egyedül is vissza tudom fizetni”.

Véleményünk szerint a betegség ragaszkodik az áldozatához. Amíg egy szenvedélyes szerencsejátékosnak van eltitkolt adóssága, addig van készen álló kifogása arra, hogy miért játsszon. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez így van.

A felépülésünk kezdetén szükségünk van valakire, aki kezeli a pénzügyeinket, ezért is mondjunk el mindent a partnerünknek. Néhány tag a csoportunkból valószínűleg segíteni fog a költségvetésünk kidolgozásában, amelyet szintén a partnerünknek kell majd felügyelnie.

És hogyan is tudnánk egy reális költségvetést megtervezni, ha nem számolunk be a kiadásokról?

Ha a játékos egy eltitkolt adósságot kíván visszafizetni, akkor a bevételt is manipulálnia kell ahhoz, hogy előteremtse a szükséges pénzt. Nagyon valószínűtlen az, hogy ezt hazugságok nélkül meg tudja valósítani. Őszinteség nélkül pedig nem tudunk felépülni.

KÖSS BARÁTSÁGOKAT A KÖZÖSSÉGEN BELÜL!

A legtöbb tag nagyon szenved a játék következményeitől, mire megérkezik a GA-ba. Sok ilyen következmény lehet, és sokféle, azonban az egyik leggyakoribb a magányosság szörnyű érzése. Az évek során, míg játszottunk, falakat építettünk magunk köré; elszigeteltük magunkat a családtól és a barátoktól.

Azt hittük, hogy senki sem kedvelhet, még kevésbé szerethet minket. Ez az érzés egyre mélyebbre és mélyebbre vitt az álomvilágunkban.

A közösségben eltöltött rövid idő elteltével – ha követjük a tanácsot, amelyet kapunk – újra valamiféle rendszer lesz az életünkben, és az agyunk elkezd kitisztulni. Szembe nézünk önmagunkkal, és nem mindig kedvünkre való az, amit látunk.

Ekkor van szükségünk barátokra a közösségen belül. Olyan emberekre, akik ugyanazokkal a problémákkal és nehézségekkel küszködtek; akik tudják, hogy mit élsz át; akikkel nyugodt vagy, és jól érzed magad. Semmi sem döbbenti meg vagy hozza zavarba őket abból, amit mondasz.

Amikor abbahagyjuk a játékot, általában egy nagy űr támad az életünkben. A barátaink a GA-ban segíteni tudnak abban, hogy kitöltsük ezt az űrt. Segíteni tudnak a társasági életünk újjáépítésében. A kezdeti időszakban könnyebb, ha olyan társaságba megyünk, ahol nem játszanak.

Az, hogy ha barátságokat kötsz a GA-ban, segít a felépülésedben.

Azt a pluszt is megadja, hogy te is segíteni tudsz egy másik társadnak a felépülésében csupán azzal, hogy a barátja vagy.

HA MÉGIS JÁTSZOL, MENJ EL EGY GYŰLÉSRE, VAGY HÍVJ FEL VALAKIT, AMILYEN GYORSAN CSAK LEHET!

Mivel a közösségünk szenvedélyes szerencsejátékosok-ból áll, elkerülhetetlen az, hogy néhányan visszamennek játszani. Sajnos, voltak olyan alkalmak, amikor a tagok ebben a helyzetben találták magukat, és sohasem tértek vissza a közösségbe. Mindegy, hogy a szégyenérzetük miatt, vagy az az érzés miatt, hogy csalódást okoztak valakinek, vagy más okból. Valami egyértelműen visszatartotta őket attól, hogy visszatérjenek.

Ne hagyd, hogy ez megtörténjen veled!

Ha megcsúszol és visszamész játszani (amit őszintén remélünk, hogy nem történik meg), menj el egy gyűlésre, vagy hívj fel egy tagot, amilyen gyorsan csak lehet. Senki sem fog kudarcként tekinteni rád. Senki se fogja azt mondani, hogy csalódást okoztál neki. Azért vagyunk, hogy segítsünk, nem azért, hogy ítélkezzünk.

Tény, hogy a GA gyűlések tele vannak olyan emberekkel, akik egyszer valamikor visszamentek játszani. Ők a szerencsések.

A legtöbben boldogan élnek, elégedett életet játék és a vele járó szörnyűségek nélkül. A szerencsétlenebbek még mindig játszanak és szenvednek. Tehát ha visszamész játszani (nem kérünk elnézést azért, hogy ezt megismételjük), akkor ne habozz elmenni egy gyűlésre vagy felhívni valakit, amilyen gyorsan csak lehet.

BESZÉLJ A PARTNEREDNEK A GAM-ANON-RÓL… SEGÍTHET RAJTA

A szenvedélyes szerencsejátékosok különféle társadalmi helyzetből valók. Mindkét nemből és a legkülönbözőbb életkorokból kerülnek ki. Nincs kétségünk afelől, hogy neked mint szenvedélyes szerencsejátékosnak van valakid, aki közel áll hozzád, és aki szenved amiatt, hogy játszottál.

Ennek tudatában szeretnénk egy kis információt nyújtani a Gam-Anon nevű közösségről. A Gam-Anon noha független a GA-tól, nagyon közeli kapcsolatban áll vele, mivel tagjai a szenvedélyes szerencsejátékosok feleségei, férjei, kedvesei, szülei vagy csupán közeli barátai.

Az ő szenvedésük meglehetősen eltér a játékosétól. Egyáltalán nincs hatalmuk a játékszenvedélyünk fölött. Miután meghallgattuk a Gam-Anon tagokat, azt láttuk, hogy hangulatváltozásaik a legtöbb esetben azon múltak, hogy hogyan végződött a játékos napja. Sok esetben tulajdonképpen a játékos kiterjesztéseivé válnak. Szomorú az a tény, hogy ahol egyszer szeretet volt, bizonyos esetekben csupán gyűlölet és keserűség marad. Mindehhez add még hozzá az összezavarodottságot és a reménytelenség érzését, és láthatod azt, hogy miért van nekik is szükségük a segítségre.

A Gam-Anon nem tudja abbahagyatni veled a játékot, azonban azt tapasztaltuk, hogy segíteni tud a partnerünknek abban, hogy felépüljön, és részese lehessen a felépülésünknek. Ha eljárunk a GA gyűlésekre, a partnerünk pedig eljár a Gam-Anonba, jobban megértjük majd egymást, és könnyebben szót értünk, miközben dolgozunk a programunkon, és részesei vagyunk egymás felépülésének.